A falu a honfoglaláskor települhetett, amit neve is feltételez, hiszen Borsod nev? helyiség elég sok volt Magyarországon, s?t egy vármegye is ezt a nevet viselte. E helynevek személynévb?l erednek. Anonymus a Gesta Hungarorum X. fejezetében leírja, hogy az Álmos vezérnek hódoló és a magyarokkal bejöv? kun vezérek között volt Bunger, Borsunak atyja. Bunger kapta meg a Tapolcától Sajóig terjed? vidéket, továbbá Gy?r (Diósgy?r) várát, s e várat Borsu várával - melyet Borsodnak hívtak - egy vármegyévé tette. Borsunak valamelyik utóda került ide, és az ? nevér?l kapta a hely a nevét.

A község Bajától délkeletre 2,2 kilométernyire fekszik. Szomszédos települések Bácsbokod (22 km), Katymár (8,4 km) és Gara (12,3 km). Az igazgatási határhoz tartozik a déli államhatár 2,4 kilométeres szakasza, a települést?l 7,1 kilométernyire. Domborzatát tekintve sík vidék, a tájra jellemzo növény- és állatvilággal.

Évezredes településre vallanak az itt lelt kelta és szarmata tárgyak. Áthaladt rajta a még a honfoglalás után is használt kereskedelmi út, mely komoly jelent?séget adott a településnek. Okiratban 1330-ban említik el?ször, Károly Róbert királyunk uralkodása idején, mégpedig Borsódszentl?rinc néven. A török hódoltság alatt népes település lehetett, ezt bizonyítja a kalocsai érsekség 1543. évi dézsmajegyzéke, amikor négyszer annyit fizettek az itteniek, mint a kalocsaiak. A török ki?zése után a falu a határvidékhez tartozott. Tulajdonjoga 1725-ben került vásárlás révén a Latinovits családhoz. Buttler János várkapitány volt Borsód tulajdonosa 1697-tol, majd 1725-ben eladta Hammerschmidt Jánosnak, aki még ugyanazon esztend?ben továbbadta Latinovits Dánielnek és Istvánnak. A török id?k és Rákóczi-szabadságharc után nagyarányú telepítések kezd?dtek az elnéptelenített vidéken. Borsódot 1781-ben magyarokkal népesítették be. A Latinovits-család az 1848-as szabadságharc idején a magyar ügy oldalán állt, a világosi fegyverletétel után anyagi helyzete megrendült. (Három kastélyuk ma is áll, az egyikben alakították ki a Megyei ?szi Napfény Szociális Otthont - képek az otthonról).

A jelenlegi község meg?rizte hajdani településszerkezetét és utcahálózati rendszerét. A kerületi tanyákból, tanyacsoportokból a külterület 7.601 hektárt tesz ki - a gazdák az önkéntes vagy kényszer? tanyafelszámolás után a központi mag köré tömörültek. A 15 utca telepített, mindössze néhány foghíj található, valamennyi szilárd burkolatú.

A települési infrastruktúra - a szennyvízrendszer kivételével - teljes köru? intézményrendszere az alapellátás kötelez? feladatait fogja át a nevelés-oktatás, az egészségügy, a közm?vel?dés területén. Az általános iskolában angol, német és orosz nyelv oktatása biztosított. A számítógéppark lehet?séget ad, hogy az oktatott osztály minden diákja önálló gépen dolgozzon. Az iskolai sportélethez nemzetközi méret?, világítással ellátott, aszfaltozott pálya is rendelkezésre áll. A m?vel?dési házban 6.800 kötetes könyvtár áll rendelkezésre. Itt m?ködik a zeneiskola 45 tanulóval, tanárai többféle hangszert oktatnak. A helyi - aranymin?sítés? - asszonykórus sok elismerést szerzett a bácsborsódiak népdalszeretetének. Idegenforgalmi szálláshely nincs ugyan, de látnivaló igen. A három Latinovits-kastély, a család romos, de még mindig impozáns sírkápolnája, a három védett, 350 esztend?s Rákóczi-fa, mely alatt a néphagyomány szerint a fejedelem megpihent.

Templomtörténet

Latinovits György kérésére a kalocsai érsek engedélyezte Borsódnak különálló templom építését. 1781-re elkészült a 21 m hosszú, 8 m magas építmény, tornya fából volt. Megáldására 1784-ben került sor, a Szent Kereszt feltalálása tiszteletére szentelték fel. Az eredeti oltárképet a tataházi templomtól vásárolták meg. 1934-ben ifj. Éber Sándor új oltárképet festett. A hagyomány szerint a modellek bácsborsódi lakosok voltak. A templom el?tt van egy kereszt, ezt 1832-ben állították fel, a vihar 1874-ben és 1948-ban feldöntötte, de mindkét alkalommal helyreállították Az 1781-ben felépült templomon kés?bb több változtatás történt. Tornya eredetileg fából készült, ezt téglából átépítették. A templomra toronyórát is szándékoztak felszerelni, ezért a plébános 1896-ban Müller János ó-becsei órásmesterrel levelezett. A mester árajánlata 476 Ft,- volt, az üzlet végül nem köttetett meg, ennek okáról nem tudósítanak a dokumentumok. A templomnak 1896-ban négy harangja volt. A harangozási díj 40 koronától 1 forintig terjedt a harangok számától függ?en. A harangozó a díj egyharmadát kapta. Kisebb átalakítás kés?bb is volt, ezt mutatja egy 1942. évi jegyz?könyv. (Új nemes vakolatot kap, sekrestye megnagyítása, szélfogó ajtó felszerelése, tubernákulum aranyozása)