A dalmaciai eredet? katolikus délszláv családok közül való - nevezetesen Kataróból - származtak, és valószín?, hogy az egykori elszlávosodott rómaiak utódai, akik a XVII. század végén telepedtek le Bács-Bodrog vármegyében a török uralom el?l menekül? dalmatákkal együtt. Els? ismert ?sük Latinovicz Tádé volt, aki Baján telepedett le Dániel és István fiaival. III. Károly király 1719. szeptember 23-án Bécsben címeres nemeslevelet ad Latanovicz István és Dániel testvéreknek. Kihirdetik a vármegye 1720. április 16. napján megtartott közgy?lésen. A család neve rövidesen Latinovitsra változik. (Liber Regius XXXIII. 24.) Hadi érdemeikért nyerték ezt a rangot, ugyanis a család 1687-tol fogva a tiszai és dunai határvidéken katonai szolgálatot teljesített. A határ?rség megsz?nte után a család polgári életet élt és gazdasággal kezdett el foglalkozni. A királyi kincstártól a Baja környékén fekv? óriási pusztákon vett bérbe kisebb-nagyobb területeket.

A nemesség szerz?i 1726-ban megveszik Hammerschnidt Ferenct?l a Borsod és Lengyel pusztákat, melyre 1727. február 10-én, valamint - 1745-ben a korábban szerzett - Kunbaja egy részére nádori adományt kaptak. Mária Terézia királyn? 1747. május 1. napján Bécsben adományt ad Borsod pusztára (Bajától 18 km-re délkeletre, a XVIII. század közepét?l önálló község, ma Bácsborsód), valamint borsódi el?nevet ad Latinovits Péternek és unokatestvéreinek Jakabnak, Antalnak, Györgynek és L?rincnek. Liber Regius XL. 638.)

Borsód nevével el?ször 1330-ban találkozhattunk egy oklevélen Borsód-Szent-L?rinc név alatt. A mohácsi vész el?tt e régi helység nevét utoljára Bodrog vármegye 1520 és 1521. évi dézsmalajstromában olvashatjuk, ahol Borsód és Gara együtt van felsorolva. Az 1572. évi összeírás szerint Borsód puszta volt, ekkor azonban már szerbek lakták ezt a területet. Borsódot a család 1781-ben telepítette be, de községgé csak 1872-ben vált. Legyen puszta Borsóddal egyidej?leg került a család tulajdonába. E puszta hajdan községként szerepelt, s valószín?leg azonos a Mohácsi vész el?tti Legyen, Lengyeh vagy Lengyel faluval.

Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor a vármegyében Péter, Antal és György szerepelnek. Péter bácsi alispán fiai János és József 1800-ban megvásárolják az ispántól Katymár községet (Bajától 30 km-re délkeletre) és Ferenc királytól 1801. június 12. napján Bécsben arra királyi adományt és katymári el?nevet nyernek. (Liber Regius LX. 478.) Az 1841. évi megyei összeíráskor Baján Albert özvegye Kubitska Mária, Bertalan özvegye Latinovits Koleta, Sándor özvegye báró Geramb Etelka, György, János, Illés, Imre, ifj. Károly, László, Máté, Mihály, Miksa, Samu, Szaniszló, Vince, Zsigmond, György özvegye Heindl Anna, Fülöp özvegye Piukovits Teréz és Lajos özvegye Antunovits Anna, Légyenben Móricz, Madarason Lajos, Zomborban Károly szerepelnek.

Ferenc József király 1885. február 9. napján Bécsben engedélyt ad borsódi Latinovits Vincének, hogy nemességét és el?nevét örökbe fogadott fiaira Latinovits Gézára, Szaniszlóra és Lászlóra ruházza. (Liber Regius LXVIII. 630.) A család a vármegye egyik vezet? családja, a vármegye több alispánja származik bel?le, így Péter 1748. II., 1759. els? alispán, János 1786-ban els?, Tádé 1797-ben másod alispán, Benjamin 1825-ben f?jegyz?, Károly 1845-ben másod, Zsigmond 1848-ban, Móricz 1863-ban els? alispán, Pál 1901-ben f?ispán.

A címer a XVIII. század hereldikájának szellemében van összeállítva. Leírása a következ?: a pajzs kék mezejében arany oroszlán vörös zászlót lobogtat, a pajzssisak feletti nemesi koronán egy páncélos magyar ruhás, kék-vörös tollas sisakú vitéz emelkedik ki s kardjával átszúrt török fejet tart.


A Latinovits-családnak jelenleg öt címere ismeretes: