Latinovits (József)-kastély

A borsódi és a katymári Latinovits-család a XVIII. században szerzett a Bácska északi részében hatalmas birtokokat, így Bács-Bodrog vármegye egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb családjává vált. Érdekesség, hogy a Latinovitsok a családi hagyomány szerint a dalmáciai Kattaró városból származtatták magukat, ott éltek, mint a rómaiak elszlávosodott leszármazottai, szerintük ez látszik igazolni a "latin" szótõ a névben.
Ami biztos, hogy a család a török hódítás elõl költözött Magyarországra és Baján telepedett le a XVIII. század második felében. A többi betelepült dalmát származású családhoz hasonlóan a család férfitagjai katonáskodtak. Amikor az addig autonóm területként igazgatott különleges jogállású katonai határõrvidéket feloszlatták, a Latinovitsok végleg áttértek - az életükben már addig is egyre komolyabb szerepet játszó - "gazdálkodásra", földbirtokosi életformára. Mivel 1718-ra tekintélyes nagyságú birtokkal rendelkeztek, az akkori szokásnak megfelelõen, hadi érdemeikre hivatkozva nemességért folyamodtak a királyhoz. Ezt a címet III. Károly 1719. szeptember 23. napján Bécsben kelt oklevelével el is nyerték. 1725. december 3. napján Latinovits Dáneil és István örök áron megvásárolták a korábban már bérelt borsódi és legyeni Hammerschmidt-birtok egyik felét, majd 1726-ban a birtok másik felét is megvásárolták. A család legfõbb birtoka a szomszédos település, Katymár és Borsód volt, erre utalt két nemesi elõnevük is.
A "borsódi" elõnevet 1747-ben kapták adományként Mária Teréziától. Borsodon a XVIII. század második felében és a XIX. században két kastélyt és két kúriát épített a család, valamint Latinovits Illés egy romantikus stílusú kriptát is emeltetett a család számára 1880-ban. Az elsõ kastélyt 1767-ben Latinovits József királyi tanácsos, Bács-Bodrog vármegye alispánja építette késõ barokk stílusban. 1853-ban az épület leégett, melyet akkori tulajdonosa Latinovits Frigyes állíttatott helyre. Latinovits ekkor egy új szárnnyal bõvítette a kastélyt, mely az addigi fõszárnynál jóval nagyobb volt, megtöbbszörözve ezzel a kastély addigi alapterületét. A századforduló környékén 2.000 kötetes könyvtárat és a hajdani Latinovits-birtokokra vonatkozó(Mária Terézia idejébõl származó) térképeket õriztek az épületben. 1930-ban Latinovits Endre a rezidencia új szárnyát - máig ismeretlen okból - a park kerítésével együtt lebontatta, így csak a régi szárny marad meg. Endre végül 1934-ben eladta az épületet, az új tulajdonos a római katolikus egyház lett.

Latinovits (Ernõ) - Pucher - Schumacher - Sauerborn-kastély
A borsódi és a katymári Latinovitsok másik kastélyát valószínõleg Latinovits Ernõ huszár fõhadnagy, országgyûlési képviselõ építette a múlt század utolsó negyedében. Õ hamarosan bagosi Pucher Józsefnek adta el az épületet, aki mûépítészként és építési vállalkozóként 1892-ben kapott nemesi címet és elõnevet.

Latinovits (Gedeon)-kúria
A kúriát borsódi Latinovits Gedeon 1830. körül emeltette klasszicista stílusban. Az épület mindvégig a család egyik ágának a kezén volt, Latinovits Gedeontól Judith lánya és annak férje, - a családi borsódi és katymári ágából származó -, Latinovits Illés örökölte. A századfordulón pedig a jelentõs közéleti szerepet játszó Latinovits Géza volt a kúria tulajdonosa.

Latinovits - Horthy - Latinovits-kastély (lebontva)

A megye déli részén, a határ mellett álló Katymár település nevét elõször egy 1388-as feljegyzésben említik, Kachmar alakban. 1590-ben 22 adózó porta volt a községben, mely a török megszállás elmúltával a királyi kincstár birtokába került. A kincstártól 1800-ban Latinovits János és József vásárolta meg a települést; az erre vonatkozó adománylevél 1801-ben készült el, melyben egyúttal a "katymári" elõnevet is adományozták a családnak. Ettõl az idõponttól egészen a II. világháború végéig megszakítás nélkül a Latinovitsok birtoka volt a falu, akik igen sokat tettek Katymár fejlõdéséért. A katymári kastély felépítésének borsódi és katymári Latinovits Sándor teremtette meg, aki a közélettõl való visszavonulása után jól jövedelmezõ mintagazdaságot létesített birtokán. Özvegye, Geramb Etel bárónõ kezdte el építtetni a kastélyt ismeretlen mérnök tervei szerint, a munkálatukat már fiuk, Latinovits Illés birtokossága alatt, 1840-es években fejezték be.
Latinovits Illés komoly közéleti szerepet játszott Bács-Bodrog vármegyében, kortársai, mint "rendkívül nagy mûveltségû és képzett férfit" ismerték. 1886-ban bekövetkezett halála után lánya, Latinovits Margit és férje, vitéz nagybányai Horthy István lovassági tábornok - Horthy Miklós kormányzó fivére - lett a birtok tulajdonosa. A századfordulón a kastély falai között 14.000 kötetes könyvtárat õriztek. A házaspár 1921-ig lakta az épületet, ekkor Horthy kérésére eladták a kastélyt, mivel egy vezérkari tisztnek nem volt tanácsos az újonnan meghúzott magyar-jugoszláv határtól pár kilométerre lakni. A család az ország szívében, Gyömrõn vásárolt magának egy másik kastélyt. Az új tulajdonos - a szintén a családhoz tartozó - borsódi és katymári Latinovits János lett. Latinovits máltai lovag volt 1937-38-ban Bács-Bodrog vármegye fõispáni tisztét töltötte be. 1945-ben elvették a Latinovitsoktól a kastélyt és a birtokot, majd 1951-52-ben lebontották a korábban már kifosztott épületet. A kastély részletesebb leírása letölthetõ!

Latinovits (János)-kúria (lebontva)
A borsódi és katymári Latinovits család kúriája a XIX. század elején épült fel. Az építkezés minden bizonnyal Latinovits József királyi tanácsos, Bács-Bodrog vármegyei alispán nevéhez fûzõdik, aki a birtok megszerzése után rögtön elkezdhette a munkálatokat. A Latinovitsok 1921-ig bírták a kúriát, ekkor Latinovits János azért adta el, hogy meg tudja venni nagybányai Horthy István és borsódi és katymári Latinovits Margit kastélyát. Az épületet nem közvetlenül 1945-ben bontották le, mivel 1951-ben még említették.
Latinovits (Albin)-kúria

Borsódi és katymári Latinovits Albin császári és királyi kamarás, aranysarkantyús vitéz a XIX. század második negyedében építette fel kúriáját Madaras település nyugati részén. Az épület sorsáról nincs adat, minden bizonnyal lebontották.

Latinovits (Oszkár)-kúria (lebontva)

A borsódi és katymári Latinovits családnak Göböljáráspusztán is volt egy kúriája. Az épület a kiterjedt göböljárási Latinovits-birtokok központjaként szolgáló majorságban állt. Építési ideje ismeretlen. Utolsó tulajdonosa Latinovits Oszkár volt, akinek fia, egyik legtehetségesebb színm?vészünk, a "színészkirály", Latinovits Zoltán volt. A kúria 1945. után semmisült meg. Jobbra ennek vázlatos rajza látható, valamint az alábbi képeken az földszint és emelet alaprajza.


A nyitott ablak a földünk felé nézett. Elég magas volt, így arra következtettek, hogy magasföldszínt és egy emelet volt:

"1940 vagy 41-ben jártam egyetlen alkalommal, az els? emeleti vagy magasföldszinti zeneteremben (zongorateremben). Benn nem tudtam betájolni ki gondolt arra, hogy erre emlékezni kell. A Mez?n dolgozva visztont a két kidudirodó félkör között volt nyitva az ablak és azon hallatszott ki a zongora hangja."

Latinovits sírkápolna
Borsódi Latinovits család sírkápolnájának építési ideje: 1880. augusztus 15-dike. A házfõnök atyát, meghívták Borsódra, hogy segédkezzék a Boldogságos Szûz Mária kápolnájának felszentelésénél, melyet nemes borsódi és katymári Latinovits Illés úr nagy költséggel épített és elegánsan ékesített. A kápolna építésének ez a magyarázata: Illés és nemes felesége, Latinovits Judit a család halottait egyetlen kriptába akarták összegyûjteni, mivel azonban a borsódi temetõ elég messze van a család házától és fõként esõs idõben nem könnyû megközelíteni, ezért elhatározták, hogy ilyen kriptát építettnek a kertjük szomszédságában lévõ kis erdõben. Hogy pedig a halottakért szentmisét is mutathassanak be, elhatározták, hogy kápolnát is építtetnek. 1945 után többször is feltörték és kirabolták a sírokat, a kápolna is siralmas állapotban van.

A sírkápolna felújítási terve a teljes költségvetéssel letöltheõ!

Hogy pedig a halottakért szentmisét is mutathassanak be, elhatározták, hogy kápolnát is építtetnek. Így történt, hogy amit a holtak iránti tiszteletbõl elgondoltak, azt az istenszeretet beteljesítette: ma áll a kegyeletnek és az istenszeretetnek keresztény emberhez legméltóbb és ércnél maradandóbb emlékmûve. A kápolnát fõtisztelendõ Latinovits Gábor, kalocsai kanonok úr szentelte fel Özséb házfõnök atya és az almási káplán úr segédletével. A szentelési szertartás befejezése után a fõtisztelendõ úr lakonikus rövidségû beszédet mondott magyar nyelven, melyben a Boldogságos Szûz Máriának, a kápolna pártfogójának dicséretét zengte, megemlékezett a család jámborságáról, buzdította a híveket, hogy a Boldogságos anya segítségével kövessék a Latinovits család példáját mindabban, ami jó, ami szent, és Isten elõtt kedves, és teremjék a bûnbánat méltó gyümölcseit. 1 óra körül a család palotájában kitûnõ ebéden fogadták a nemes vendégeket, akik között 6 pap és 2 kalocsai papnövendék volt, az ebéd vége felé Illés úr emelkedett fel, és felemelt pohárral a legnagyobb tisztelettel köszöntötte a Szentatyákat, Leó pápát és nyilvánosan tanúságot tett a fiúi odaadásáról és õszinte hálájáról azért a kiváltságért, melyet a kápolna látogatóinak vagy az ott misézõnek engedélyezett. Ezután sokan mások választékos szavakkal köszöntötték mind az egyházmegye bíboros eminenciás urát, mind a fõtisztelendõ kanonok urakat. 1945 után többször is feltörték és kirabolták a sírokat, a kápolna is siralmas állapotban van.

A falu középpontjában lévõ, szép környezetben álló, romos épületet az önkormányzat megmenti. A tetõszerkezet helyrehozatalához a Kalocsai-Érsekség biztosít 500.000,- Ft-ot megelõzve ezzel a további állagromlást. A kápolna teljes restaurációjára jelenleg nincs esély, de ily módon, apránként talán lehetõség nyílik a falu egyik büszkeségének megmentésére. Az épület egyébként magántulajdonban van, de a tulajdonos nem gondoskodik az omlás megakadályozásáról. Mivel az önkormányzat nem tehetne mást, minthogy életveszélyessé nyilvánítja, majd lebontatja, így inkább a kislépcsõs rendbehozatalt tûzte ki célul. A kápolna az omlásveszély miatt jelenleg magas kerítéssel van körülvéve.
A sírkápolnában összesen tíz koporsó került elhelyezésre. Ebbõl négy feliratos táblával lezárt, így vélelmezhetõ, hogy a koporsó benn van a kamrában (5; 7; 8; 10). Egynek csak a táblája van meg, maga a kamra (2) üres. A többi, azaz öt kamra üres és tábla nélküli. Írásos feljegyzések tanúsága szerint özv. borsódi Latinovits Lázárné, valamint borsódi Latinovits Vincze földi maradványait szintén a sírkamrába helyezték örök nyugalomba, azonban koporsóik helye nem ismeretes. A kápolna építtetõje Latinovits Illés és felesége is itt nyugszik, de az õ sírkamrájuk helye sem ismert. A tíz sírkamra közül a fennmaradó egy egyenlõre anonim.


A vázrajz szerinti sorszámokat követve a sírkamrák állapota és felirata az alábbiak szerint:

Sorszám
Állapot
Felirat
1.
üres, tábla nélkül
-
2.
üres, táblás Angeli Alfons
meghalt 1923. július 8.
3.
üres, tábla nélkül
-
4.
üres, tábla nélkül
-
5.
zárt táblás Latinovits Alice
1881. november 25.
élt 10 napot
6.
üres, tábla nélkül
-
7.
zárt táblás Tansperg Eugenia született Latinovits
élt 24 évet
meghalt május 25-én 1887. esztendõben
8.
zárt táblás Itt piheni örök álmát özv. borsódi és katymári Latinovits Illésné született Latinovits Judit
született 1824. január 6.
elhunyt 1897. december 19.
ÁLDÁS PORAIRA!
Az ellentét törvénye lett ide emlékül engemet. A legkeményebb kõ nekem akinek itt õrizem: Gyöngéd volt mint nõ és anya a szeretõ jóság maga.
9.
üres, tábla nélkül
-
10.
zárt táblás Latinovits Adolf
élt 3 évet
meghalt augusztus 21-én 1851.